Már említettem, hogy milyen csudi szép a suliba vezető út, és azt is említettem, hogy milyen csudi hosszú. Mivel a busz a fő úton megy, és gyalogszerrel hamar kidőlnénk a távolságtól, Lucával kénytelenek voltunk beszerezni egy biciklit.
Na jó, igazából nem kényszer volt ez...élveztük, hogy bringánkkal hamar azonosulni tudunk majd a finnekkel. Sok hallgató hagyta itt a járgányát az előző szemeszterről, így mi is próbáltunk lecsapni egy-kettőre.
Luca bicajáért a sulihoz kellett elmennünk. Először mentünk egyedül az oda vezető úton, és meg kell mondanom nem egyszerű eltévedés nélkül eljutni A-ból B-be.
Miután totálisan eltévedtünk az erdőben, kénytelenek voltunk egy másik irányba siető finn hölgy segítségét kérni, aki végül elkísért minket B-ig. Látszott rajta, hogy sietős dolga van, mégis több, mint másfél kilométert gyalogolt még velünk, és idősebb létére olyan tempót diktált, hogy a -20 fokban patakzott a könnyünk. A könnyek mellett sajnos nem hullattunk kenyérmorzsákat, így hazafelé ismételten eltévedtünk.
 |
| Az erdő azt súgja: "Gyere velem, és tévedj el..." |
(...és aztán jöjj rá, hogy minden út haza vezet")
 | ||
| Jövendőbeli házunk Karácsonyfával- elölről |
 | |
| Jövendőbeli házunk Karácsonyfával- hátulról |
MEGFIGYELÉSEK:
-Szeretem a finneket.
-Csodás lakókörnyék égősorokkal, faházakkal az erdőben.
-Eddig még egyszer sem mentünk ugyanazon az útvonalon.
-Először fagyott meg a hajam. Mókás.
-Ha elromlik a térképem a telefonomon, végem.
-A Mikulás bácsi a házunk hátsó létráján könnyen tud majd közlekedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése