Orientációs nap 1.

Vissza az iskolapadba

A koliban továbbra is nagy csend uralkodott, pedig már az orientációs nap első napját írtuk. Idő közben megérkezett Evelien lakótársam Hollandiából. (nagyon kis cuki)
Becsatlakozván egy másik kummihoz potyautasként kocsival mentünk az egyetemre, az első orientációs napra. Reggel 9-kor szakadt a hó és korom sötét volt.
Persze még mindig minden elbűvölően tiszta és hófehér.

Lucával az egyik suliba vezető úton

Az egyetem fő fő főbejárata

A suli hatalmas, a legtöbb kar ezen az épületkomplexuson belül van elhelyezve. Minden fal élénk színesre van festve, részlegenként más és más szín uralkodik.
Nagyon hangulatos.
Három hatalmas étterme, kávézói, postája, ajándékboltja, kiállításai vannak. A hallgatók pedig életet visznek bele, nem is akármilyet!
Élmény lesz ide járni!

Az orientációs nap előadásai egy igen tágas teremben történtek. Nem véletlen...körülbelül 120 erasmusos hallgatónak kellett helyet biztosítani.

Két szimpatikus hölgyike indították a napunkat egy szimpatikus kis nótával:

https://www.youtube.com/watch?v=-9o3l3m0Mh4

Nagy meglepetés volt, mikor kiderült, hogy a két hölgyike az elmúlt félévünk legmeghatározóbb személyei voltak, hiszen az e- mailjenikre folyamatosan tőlük érkeztek a fontosabbnál fontosabb válaszok. (valószínűleg a Dear Kind Regards-om is, de ez belső poén. :D )

A közös kis éneklés után elkezdték felsorolni az országokat, és mindenkinek fel kellett állnia, ha meghallotta a sajátját. Luca mellett ültem, és nagy lazán gondoltam magamban, úgyis csak mi vagyunk magyarok. De amikor Hungary-t mondtak, egy másik lány is felállt a terem másik végében...
leírhatatlan érzés volt számomra...
építész Nori, egyenesen a BME-ről.
Persze rögtön az előadások után megvártuk egymást, és azóta is a legjobban vagyunk jóban. Ő már látta a sarki fényt!

Nora

Nora mellett volt még egy különleges teremtés: Neža Burger.

Neža Ljubjanaból jött, vele egy külön storym van, ugyanis ő volt a legeslegeslegelső ember, akit leszólítottam Helsinkiben a reptéren, hogy van-e wifi! Éppen laptopozott, és egyből kölcsön akarta nekem adni a gépét.

Azt hittem, hogy finn, és ő is azt hitte rólam, hogy finn vagyok, és mindketten azt gondoltuk egymásról, hogy "milyen kedvesek ezek a finnek!" 
Aztán később láttam, hogy az Oulu-i gépre száll fel, és végül a suliban is találkoztunk, ahol pedig kiderült, hogy nem vagyunk finnek. :(

Neža kedves, mosolygós lány. Olyan, akár egy tavasztündér...

Neža

Néhány diakocka az welcome előadásokból:

Rövidesen az előadások után körbenéztünk a környéken:

A hófehér melletti szín

Egy szimpla járda

Kis lakónegyed

Még egy kis lakónegyed

Az orientációs napunk végeztével egy nagyon mókás esemény következett:

egy kis kamrából bármit elvihettél a koliszobádba, amire szükséged volt. Egy feltétellel: minden kategóriából csak egyet választhattál...mennyire jó!! :D
Bebányáztam magamnak egy rózsaszínű ágytakarót, egy pandamackós kispárna huzatot, és egy törölközőt a szaunázáshoz.
Well done! :)