Welcome to Oulu!

Vissza a természetbe

Megérkezésem pillanata

Oulu. Az első mosolyomat a repülő ablakából lenézve a tenger kapta. Elképesztő…sok kis fenyőerdő rajzolódott ki, minden csupa hó…számtalan tavacska...pont, mint a finn képeslapokon. 
Imádom! a mosoly vigyorrá változott, ami mellé egy kis ujjongó hang is járult. Elkezdtem ficánkolni a helyemen, igen, itt vagyok, megjöttem, itt a helyem!!!

Reggel finn idő szerint 09:00 órakor érkeztem, a nap éppen csak elkezdett ébredezni. 

Nagy volt a csend, sehol egy lélek. Ez is hozzá tartozott a hely varázsához… az autókon vastagon állt a hó. A vigyorgó lány el sem hitte a hófehérséget...

A kolihoz való utazás következett. A mentorommal, (továbbiakban: kummi) Ollival megbeszéltük, hogy a 9-es busszal a városközpontig, pontosabban a Toripakka megállóig kell mennem. Kicsit aggódtam, hogy fogom megtalálni a buszmegállót, és fogalmam sem volt róla, hánykor jön, és hányféle busz van, de amint kiléptem az épületből, az egy szem 9-es busz ott állt előttem.

Lám, az ország várt engem…úgy éreztem, mintha virágszirmokat szórtak volna elém.

A busz be volt indítva, viszont sehol egy sofőr, vagy egy utas…nem volt nehéz kitalálni, hogy az épületben kávézó egyetlen ember lesz az.

Türelmesen megvártam, s majd elindultunk Oulu városka felé. :)))

Az úton tátott szájjal bámultam a sűrűn nőtt havas fenyőfákat, a kis faházakat, és azt, ahogy az éppen felkelő nap velem együtt igyekszik a városba.

Idilli egy út volt. Alattunk az út is jó vastagon havas, sehol egy sárfolt, sehol egy feketeség, mindenhol a kristálytiszta hó.

Azt hiszem a fehér lesz az új kedvenc színem.

Olli

A Toripakka állomáson már ott várt rám Olli.

Nagy nehezen sikerült lekecmeregnem a táskáimmal a buszról, és megismerkedtem életem első finnével. Arra a napra ő volt a legjobb fej finn, akit ismertem. :D ( Na jó, még most is Ő! Csak már lettek versenytársai.)
Megbeszéltük, hogy elmegyünk a kolihoz, ahol lakni fogok. Ehhez újból buszra kellett szállnunk, amire viszont nem engedték fel Olli biciklijét. Így végül a busz mellett tekert. Olyan ügyesen tekert a havon, hogy majdnem úgy éreztem, hogy egymás mellett ülünk.

A megálló, ahol leszálltunk (én a buszról, Olli a bicajról), a kollégium előtt volt.  

MEGFIGYELÉSEIM:

  - Anya gesztenyés és diós bárányka sütijeit egész eddig lekvárosnak hittem. 
- nincs se gomb, se cipzár a koli ágyneműhuzatain 
  - egy szemetes furaormányos fedele a wc-ben
  - Finnországban a zárak jobbra zárnak. 
  - a finn utas a buszsofőrtől elvette a jegyét, és azt mondta „Köszi” 
  - Olli viccesnek tartja a rénszarvasimádatom
  - Ollinak néha véletlenül magyarul beszélek, és érti
  - ha elromlik a melegítőpárnám, végem!
  - a sütik a nagy felismerés után is lekváros ízűek voltak.