Indulamandula!

Vissza a jövőbe

Jajj, hova tűntél Magyarország?

Mintha csak tegnap lett volna…de hát tegnap volt!

Hű, itt aztán tartalmasan telik az idő…nem hiába másik időzóna! Finnországban egy órával előrébb üt az óra, mint Magyarországon.
Így sikerült idő utaznom a Helsinkibe tartó repülőn.

Örültem is neki, hogy egy órával kevesebbet kell éjszakáznom Helsinkibe. Mert hogy éjszakázásról volt szó. 
Ha túlélem, megérdemlem Oulut. 

19:20-kor indult a repülő Budapestről. Szó szerint érzékeny búcsút vettem a csomagjaimtól, ugyanis akkor tudatosult bennem teljesen, hogy nincs visszaút. 

Az egyik legmozgalmasabb félévem során próbáltam ugyan felkészíteni magam, mi következik, de csak az utolsó Magyarországon töltött napon derült ki, hogy ez mennyire (nem) egyszerű.

Mikor felszálltunk, már könnyebb volt, izgatott és kíváncsi lettem. Vártam a tapasztalásokat, milyen érzés a -30 fok, milyen lesz sötétségben ébredni, és sötétségben suliba indulni, milyen lesz ismét gyerekkorombeli óriási havat látni, -wow…. Finnország, Finnország, Finnország!!!!!!!!!!! -milyen érzés lesz megtapasztalni a finnek irántunk érzett szimpátiáját, milyen lesz szánnal kaszálni a havat, milyen puha lesz a rénszarvasok bundája, s mennyire lesz igazi tavasszal a Mikulás…

elképesztő...

Szóval 19:20-kor indultunk Budapestről, és a Helsinkibe való érkezés 22:40 volt kiírva. 
Ám egy órával az érkezésünk előtt minden utas elkezdett hevesen készülődni. Valahol a levegőben, valamelyik felhő felett tehát sikerült idő utaznom…:D

A repülőről leszállva alig vártam, hogy érezzem a mínusz fokokat, de sajnos a reptéren egy kis alagúton kellett végigmennünk, ahol nem mutatták meg nekünk a szabad eget. 

Az első dolgom az volt, hogy keressek gyorsan egy kijáratot, hogy végre érezzem, hol vagyok. Egy kisebb kerülővel ugyan, de sikerült találnom egyet, kiléptem a hidegbe, és jó mélyet szippantottam. 

Meglepetésemre a levegő frissessége elnyomta a hidegség érzését. 

Erasmus félévem második különlegessége az előttem sorakozó forgalmi táblák voltak, amelyeket egy-egy medveszobor tartott.

Yesss!

Tudtam, hogy létezik a reptéren egy hely, ahol a fű zöld, az ég kék, és békésen lehet szundikálni. Így az elkövetkezendő három óra arról szólt, hogy ezt a helyet kerestem. 

A nevét, és azt, hogy merre találtam meg, sajnos nem árulhatom el, mert akkor legközelebb Te nem fogsz hagyni aludni. 

Most ez a szerep egy afrikai kisgyerekre hárult. Nagyon fáradt voltam, de a kissrác nem hagyott békén, így szedtem a sátorfámat, és valahol valamelyik folyosón a lap topomat nyomkodtam egészen 5:32-ig. 

Az Ouluba induló gépem 07:20-kor indult, és addig sikerült valamit aludnom a párnázott székeken.

Reptéri szundikálók

Összességében izgalmas éjszaka volt, de rettentően fáztam.    
08:00-kor ismét felszálltunk a magasba. Ezt az utat viszont már végigdurmoltam.

 

Kedves alvótársam

MEGFIGYELÉSEIM:

- a reptéren a zárak jobbra zárnak.

- egy anyuka, aki a mutatóujjával fenyegetőzve teremti le a gyerekét.

-egy afrikai anyuka, aki a chill szobában hagyja, hogy sírjon a gyermeke, és nem viszi  el, hogy mások aludni tudjanak.

-Sanyika Hey Brother számát akartam hallgatni (Aki még nem tette, hallgassa meg! Köszönöm! https://www.youtube.com/watch?v=DisucxPr8o8)