2015. január 12., hétfő

Bicajra fel!

Luca "hibájából" tanulva nekem is be kellett szereznem egy bringát. Akkor még őrültségnek tűnt bicajjal tekeregni a mínuszban, de látván a finneket, náluk ez általános...a város összes bicajtárolója telis -tele van megannyi kerékpárral.
Személy szerint a sima városi retrós bicikli volt a szívem vágya, mégpedig kis kosárkáján kis virágokkal. Szerencsém volt, mert könnyen rátaláltam "she"-re!
Bizony, nevet is adtam neki: Lumitaxi. (a lumi finn szó, jelentés: hó)
Ittlétem legfagyosabb napján (-21 fok) történt a bicajvásárom, természetesen már aznap azzal másztunk a suliig...
végül addig lehelgettük egymás, míg ki nem olvadtunk.



Azóta pedig csordában (próbálunk) járni...

Kristyna, Kulinkikken, Luca
Többek között például a szomszédos second hand-be, amit én csak lomisnak hívok. :D Minden extra olcsó, és nem csak a finn árakhoz képest!
Első alkalommal vettem egy- két szőnyeget, egy lámpát, egy virágot, és két virágos hajgumit a hajamba. Második alkalommal gondoltam okosabban teszem, ha csak 5 eurót viszek magammal, de végül kölcsön kellett kérnem... harmadszorra pedig még ennél is okosabb voltam, és megint bankkártyával mentem. :D 
Imádjuk a lomist! Néza-nak ott találtunk például 5 euróért korcsolyát (pedig a bankkártyáját vitte).
 

MEGFIGYELÉSEIM:
-betonon ugyanolyan könnyű biciklizni, mint havon.
-a lomis eladó lány nem beszél angolul. Nagy meglepetés volt!! Ellenben ügyesen megérti Kluni Chaplint.
-első kávézásom során a Finanssi irodában lévő srác arca, amikor kiderül, hogy a kolikonyhámból hozott bögre az övé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése