2015. április 7., kedd

Rokua National Park

Sok parkban jártam már, de nemzeti parkban még sosem.
S ha már leléptek a szülők (Kulinkikken tesó-barát-szülők), akkor miért ne menjünk egy kicsit szórakozni?
Hó szerint ölünkbe kaptuk hárman a négy fős kocsival Nézát (made in Szlovénia) és Kristynkát (made in Csehország), és nekikerekedtünk.
Alig bírtuk nevetés nélkül, így végignevettük az utat. Szerintem én egyébként majd tuti nevetés közben fogok meghalni, de az még jó sokára lesz.
Odafelé összeállítottunk egy komplett szlovén-magyar-cseh szótárt. És igen, nem csak az én ötleteim kerültek bele (kivi, internet, rózsa, autó, hamburger).
Szerencsére a sofőrünk nem nagyon figyelt ránk, így hamar odaértünk a Rokua Nemzeti Parkba, a sok finn növény és állatka otthonába.
Persze, mikor elterveztük anno télen, hogy majd jól elmegyünk tavasszal a zöld Finnországba, akkor még mi sem gondoltuk volna, hogy akkora hó lesz, hogy fenékig elnyel minket. Mégiscsak északon vagyunk... na de ennyire?? Igen!

Kemény hóerővel haladtunk előre: minden második lépésünket elnyelte a hó derékig. Nagyon vicces volt, mert sosem tudtuk, hogy melyik lábunk lesz az, amelyiket megint ki kell szabadítani.  Mintha valami lény húzott volna le minket... szerencsére akkor nem jutott eszembe a Trónok harca és Más sem.
Egy idő után aztán ez már nem volt vicces, hanem inkább félelmetes, hogy még kilométereken át így kell haladnunk.
De mi csak estünk, és keltünk, és küzdöttünk az igazságért!!
Egymás után egy vékony hóösvényen haladtunk araszolva, és csak a másik kiáltása jelezte számunkra, hogy valakit megint elnyelt a végtelen.

Szerintem feltaláltunk egy új sportágat, amelynek neve lehetne Hóoppla.

Plakátverziók Életünk utolsó percei című filmhez




Még nézni is rossz. :(
Pláne videózni....

 Volt, hogy technikát váltottunk.

A kis Sid a Jégkorszakból megpihen a szikláján.


Talált tárgyak

Hamarosan jó, bukdácsolásmentes útra tértünk. Nem hittünk a szemünknek.

Mikor tele van hócsapadékkal a szemed...

Mikor nincs tele hócsapadékkal a szemed...


Mivel egyelőre még egy mókust és egy rénszarvast sem láttunk, bánatunkban felmásztunk a park legmagasabb pontjára, egy kilátóba, és leittuk a kabátunkat jó magyar pálinkával.

A műanyag üveges pálinka
Nem túl jó kilátások az állatokra.
Azt hiszem, ez én vagyok.

Nőcinkék
Arra számítottunk, hogy legalább egy négylábúval találkozunk, de sajnos nem így lett.
Ebbe hamarosan bele is őrültünk a parkolás végére...


Hug Finland!

A park vadiúj ezerarcú állatai



Majdan szépen csendben (félhalkan és félhavasan) hazatértünk.



MEGFIGYELÉSEIM:
-Sikerült a nemzeti parkból állatfarmot csinálnunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése